Vissza
Motor sztori Az én Sztorim
Ő volt az a motor ami vissza repített a veterán motorok világába. Ezért olykor nagyon hálás vagyok érte,
máskor meg azt kívánom, hogy sose láttam volna meg. Arra gondolok, hogy a veteránozás sok örömet
adhat művelőjének, de annál kevesebb pénzt hagy az ember zsebébe (főleg az én üzleti érzékemmel).
És nem szólva mekkora idő faló.
Visszatérve a sztorira:
Szólt egy srác, hogy a szomszéd faluban öregek árulnak egy motor. Az ő főnökére bízták (autószerelő)
hozza üzemképes állapotba a motort. Tovább faggattam a srácot, hogy milyen hogy néz ki (ahogy lenni
szokott amikor beindul a szenvedély). Mondta is, olyan, mint egy Csepel de valami más nem tudja
pontosan, jó állapotban van, szerinte 20-25-ezerért oda adják.
Ennél nem kellett több, egy álmatlan éjszaka után amint tudtam mentem megnézni a motort.
Az autószerelőhöz belépve rögtön meg láttam, épp szerelés alatt állt. A motor szinte hiánytalan
állapotban volt alig volt néhány idegen alkatrész rajta. Poros volt és látszottak rajta az évtizedek, de én
valami mást láttam, láttam a poros ,megviselt külső mögött az ötvenes évek fiataljainak vágyát.
Egy gyönyörű letisztult formájú, megbízható kismotort.
Miután magamhoz tértem észrevettem mi is folyik itt. Külső autó akkumulátorral tizenkét voltos
gyújtótrafóval próbálnak szikrát csiholni, úgy beindítani a motort. Azonnal leállítottam a szerelési
munkálatokat, mondva engem érdekel ez a motor azonnal hagyják abba több kárt csinálnak mint hasznot.
Kértem mutassák meg hol lakik a motor gazdája. Az autószerelővel pont szemben laktak az öregek.
Becsöngettem, kijöttek, mondtam mit akarok, azt mondták rendben, és akkor pontosan mennyi is lenne
az ára ?(kérdeztem) Háromszázezer.(jött a válasz)
Hát azt leírni nem tudom, hogy mi történt pontosan utána hebegtem, habogtam, nem ezt hallottan, nem
ezt akartam és akárki is veszi meg a motort szerintem nem annyira fontos, hogy beindítsák(így). És utána
eljöttem.
Nem voltam tisztában vele mennyit érhet ez a motor de azt gondoltam hogy háromszázezer az irreális.
Úgy gondoltam, előbb utóbb belátják ők is, ezért néha ellátogattam megnéztem meg van-e még a moci.
Szerencsére a beindításáról letettek.
Látták rajtam hogy megvagyok hülyülve a motorért, és egyszer meg kérdezték mennyit adnék érte. Már
nem tudom miképp de százezerbe meg egyeztünk. A gond csak az volt, nem volt százezrem. Ezért
a családtól, barátoktól kértem kölcsön, hogy mielőbb eltudjam hozni a járgányt. Másnap haza is toltam a
kis DKW-t.